A győri Batthyány-tér

A győri Batthyány-tér

2020.06.29. EGYÉB 0

A Reflex Környezetvédő Egyesület legújabb kampányában a győri Batthyány-teret jelöltem meg az egyik győri természeti értékként. A város egyik legnagyobb és legrégebbi, a mai napig eredeti formáját őrző parkja különös helye a városnak.

Fotó forrása: Régi Győr

Szedres kert

A város tüdeje – így is nevezték egykor Győr egyik legnagyobb parkját, melynek területe 19 842 négyzetméter. Nevezték Ferenc térnek, Új térnek, Új piac térnek, majd 1907-től napjainkig Batthyány-térnek. Az egykori Új-bástya és a Közép-bástya közötti várfalszakasz előtti részen alakult ki, amikor 1820-ban megkezdődött bástyabontás. A város reneszánsz bástya-rendszerét 1817-ben kezdték el bontani, s a falak vizesárokba döntése egészen 1851-ig húzódott.  Több elképzelés is született a szabaddá vált területek hasznosítására, végül – minden bizonnyal azért, hogy az elbontott délkeleti sarokbástya helyére ne kerüljenek új épületalapok – a piactér kialakítása mellett döntöttek.

Fotó forrása: Régi Győr

Használták a kezdetekben lovaglótérként is, majd az 1860-as években két átlós utat alakítottak ki és szederfákat ültettek, végül 1907-ben kezdődött meg a komolyabb méretű parkosítás. Tenyészettek itt selyemhernyókat, az elöregedett szederfákat akácokkal pótolták, majd az évek során több más fajtát is hoztak ebbe a kis közösségbe a juhartól a japán akácon át a diófákig.

A XX. század elején, amikor felvetődött a terület rendezése, sok terv és elképzelés született a térrel kapcsolatban. Felvetődött korcsolyapálya, sport-tér, vendéglő, vagy vásárcsarnok létesítésének gondolata is, de végül két új lehetséges funkció maradt az asztalon. Az egyik szerint egész területet a gyerekek kapják meg, a másik pedig a kor igényeinek megfelelő park kialakítását szorgalmazta. Ahogy azt ma is láthatjuk, az utóbbi lett végül a befutó, de Szauter Ferenc előterjesztésében kikötésként szerepelt, hogy “onnan a gyermekek ki ne zárassanak”, s lám, ez az elmúlt száz év alatt így is lett, sőt, ma is külön, modern játszótér, és KRESZ-park szolgálja a gyerekek önfeledt szórakozását a parkban.

Érdekes momentuma Győr történetének, hogy bizonyos hiányosságai évszázadosak. Erre a közgyűlési jegyzőkönyveinkben számos bizonyíték sorakozik, ilyen az az 1905-ös bejegyzés is, mely szerint “Győr város aránylag oly szegén sétányokban, hogy e helyre szép angolparkot kellene létesíteni fákkal, cserjékkel.” Pedig ezidőtájt alakították ki a régi vásártér helyén a mai Bisinger-parkot, és a Rábca meder beültetésével a mai Bercsényi-ligetet is. De zöldterületből soha nem elég. Ahogy ma is inkább a felszíni parkolás visszaszorításával az értékes zöldfelületek növelésére kellene hangsúlyt fektetnünk.

A park tervét Kirchlechner Emil margitszigeti főhercegi kertészeti ellenőr készítette. 1907. január 1-jén pedig Győr szabad királyi város törvényhatósági bizottsága elfogadta azt, „amely a város egyik négy holdas belső területét átvarázsolja kedves üdülőhellyé”. 1907. február 15-én volt a magyar szabadságharc egyik legnagyobb alakjának, gróf Batthyány Lajos születésének 100. évfordulója. Ez alaklomból a város tanácsa Wenes Jenő polgármester előterjesztésére elfogadta, hogy a Szedres-teret gróf Batthyány Lajos térnek nevezzék el. A park 1907. május 30-ára készült el, a városi faiskolából származó 6138 fát és cserjét ültettek el benne: „Szomorú szilfa, nyírfa, vérlevelű szilvafa, tarkalevelű juhar,  vadgesztenye, zöldjuhar, vörösvirágú galagonya, különleges fenyő, lucfenyő, lonc, jázmin, aranyeső, fagyal, hóbogyó, zöld és vérlevelű borbolya, tamariska, feketeribizli, orgona” és még sok más növényfaj.

A város polgárai Batthyány iránti tiszteletükből nemcsak névadóvá tették a grófot, hanem a park keleti részén, fehér kőoszlop tetején egy kovácsoltvas örökmécsest is felállítottak, amely előtt máig leróhatjuk tiszteletünket a vértanú miniszterelnök előtt. Vele szemben, a park túloldalán áll Gárdonyi Géza szobra, melyet 1927-ben avattak az egykor Győrben is tanító író emlékére. A történelem, az élet furcsa játéka, hogy az Egri csillagok írója is megjárta e város utcáit, ahol a törökkel vívott harcok legnagyobbjai zajlottak 1594-ben és 1598-ban is. Utóbbi Európa-szerte a mai napig látható emlékkeresztek képében ma is azt mesélik, hogy Győr egykor a keresztény világ védőbástyája volt.

Gárdonyi a közelmúltban “társaságot” is kapott, 5 éve avatták fel vele szemben Fekete István és Móra Ferenc szobrait. A park közepén pedig 1996-ban felavatott millecentenáriumi emlékmű áll. A mészkőtömb homlokzatán a városnak „szabad királyi város” címet ajándékozó V. Istvánt, a város kiváltságait megerősítő Mária Teréziát és az általa adományozott győri címert láthatjuk, míg a hátsó falon Győr történelmének legjelentősebb eseményeit olvashatjuk.

A győri parkok közül nekem ez a személyes kedvencem. Nincs rá magyarázatom, miért. Ugyanúgy kedvelem a Bisinger-sétányt, csodálom az ottani szobrokat, megállok az országzászló tövében, és szinte bármelyik győri parkban ugyanolyan jól érzem magam, de a Batthyány-tér valamiért több. A hely szellem is máshogy és mást susog a fülembe a fák lombjain keresztül. Talán ezért is esett a választásom erre a helyre akkor, amikor először ültettem fát a városban 5 éve. Akkor egy fehér szederfát ültettünk el Gárdonyi szobrának közelében, mely szépen erősödött az elmúlt években. Idén pedig a madarak és fák napja alkalmából újabb lakót hoztunk e közösségbe egy három méter magas juharfa személyében, mely a park közepén ültettünk el.

Szeretem Győrt. Szeretem a természetet. Nem kell ennél több ahhoz, hogy az ember kitartóan küzdhessen a szülővárosáért.

Kovács László


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük