IDEJE ÚJRA RENDSZERBEN GONDOLKOZNUNK

IDEJE ÚJRA RENDSZERBEN GONDOLKOZNUNK

2019.08.13. ÁLLÁSPONT Marcalváros 1

Avagy milyen veszélyeket rejt, ha csak egy síkon vagyunk képesek tevékenykedni?

Városunkban igencsak megnőtt az új beruházások száma, melyeknek messze legnagyobb részét a társasház építési láz teszi ki, és a kedv csak azért sem akar szűnni. Ez önmagában talán nem is lenne baj, de ha hozzávesszük a körülményeket és a beruházások vonzatait, akkor már közel sem ilyen rózsás a helyzet. Az aggasztó körülményekről, veszedelmes vonzatokról nagyon hosszan lehetne értekezni, mi most csak nagy vonalakban vesszük át ezeket – így is elég lehangoló lesz a békés polgár számára az a fajta jövőkép, ami a jelenleg uralkodó gondolkodásmódból egyenesen következik.

Hogy legyen egy kézzel fogható példánk, nézzünk szét Marcalváros II-n. Úgy 2-3 évtizede ez a városrész még a „világ végének” számított: ezen túl már csak a lengyel piac volt, meg a pusztaság. Közlekedését tekintve könnyedén járható, innen már a buszok sem mentek tovább, itt fordultak meg. Ehhez képest mára már inkább hasonlít a környék egy mini Budaörsre: megjelentek a bevásárlóközpontok, a különböző nagyüzletek, és ezzel elkezdődött „Marcalváros III.” felépítése. A forgalom persze hatalmas, ahogyan az építésre alkalmas még szabad (zöld)terület is. Gyakorlatilag ki is lyukadtunk a lényeghez, azaz a Pápai út, és a Kiserdő problémájához.

Először is nézzük meg, mit ígér nekünk a rendezési terv. A Kiserdő déli részén teljes beépítést, a közepén pedig új utat. Illetve láthatjuk a valóságban is, társasház társasház hátán épül, és az eddig megépült déli úthálózat is azt súgja: ez még csak a kezdet.

Elég egyszerű levonni a következtetést: a marcalvárosi kiserdő végveszélyben.

És mi a helyzet a Pápai úttal? Az úton érdemi fejlesztés évtizedek óta nem történt, a leterheltsége ugyanakkor a többszörösére emelkedett. Ezek mellett értelemszerűen új bekötések is lesznek majd a „néhai Kiserdő” területén át, tehát ez esetben a közlekedők kerülnek majd veszélybe, mert a forgalom iszonyatosan nagy lesz.

(Hadd jegyezzük meg, nem szándékunk a pánikkeltés, a fent leírtak olyan következtetések, amelyek bekövetkezési esélye szerintünk elég nagy. Nem mellesleg mi másként képzeljük el egy fejlődő város alakítását.)

Mi úgy gondolkodunk, mint ahogyan az egyszerű és józan emberek is teszik. Előbb fel kell készíteni a helyszínt és az embereket a változásra – figyelembe venni az ő véleményüket is -, majd ha minden feltétel adott, akkor lehet építkezni – már amennyiben valóban indokolt. Elsősorban a Pápai utat szükséges rendezni és fejleszteni, mégpedig úgy, hogy az ne csak a személygépkocsikat szolgálja ki, hanem az egyéb közlekedési formákat is, melyek közül egyet már jelenleg is illene tudnia teljes hosszában kezelni, mégpedig a kerékpáros közlekedést. Ez a fejlesztés a Kiserdőtől függetlenül szükséges.

A Kiserdő megint csak érdekes téma, volt már sokféle változat azt illetően, hogy mi lesz vele. Ezek közül egyet emelnénk ki, mégpedig azt, amikor megígérték, hogy nem építik be. Nos, mi is ezt szorgalmazzuk, ugyanis ahogyan a Püspökerdő Győr központi parkja lesz, ugyanúgy lesz a Kiserdő Marcalváros és a térség központja. Mellesleg az alaposan szemlélődő embernek hamar feltűnik, hogy a város központja tele van helyreállítandó területekkel, koszos foltokkal – ahova ugye kevésbé éri meg befektetni a profit-érdekeltnek. Szerintünk akkor kell majd a város külső határaiban gondolkodni, amikor a központi részeken rend van.

Sokan talán sosem hittük volna, de a jelen korban és helyzetben van valami irigylésre méltó a sokak által lesajnált panel lakótelepekben. Ez pedig a rendszer! Van önálló központja, vannak intézményei, van egy viszonylagosan jól kigondolt szerkezete, van bevásárlási lehetőség, vannak játszóterei, vagy eleve terei és képes lehet önmagában és a város részeként is működni.

Ezzel szemben ma gyakorlatilag káosz van, „stipi-stopi” alapon folynak az építkezések.

A város teljesen szabadjára engedte a beruházók érdekeit. Egy rosszul szervezett lakótelep a város egyéb részeire is káros hatással lesz, ahogyan az élőlény szervezetében csupán egy „alkatrész elromlása” is bedöntheti az egész test felépítését.

Azt is láthatjuk elégszer, hogy ha a város közlekedése egy ponton megbénul, gyakorlatilag vele bénul az egész város.

Ilyen egy fejlődő városban elképzelhetetlen. Marcalváros mellett egyébként említhettük volna akár Szabadhegyet is, a helyzet ott is egyre aggasztóbb méreteket kezd ölteni, és még közel sem készült el minden. Illetve belemehetnénk a minőség és esztétika kérdéseibe is, de akkor már igencsak hosszúra nyúlna ez az írás.

Összességében tehát megálljt kell parancsolni a féktelen terjeszkedésnek, főleg a zöld területek elpusztítása árán.

Van bőven területünk a város közepén is. Mert mégis mi volna nemesebb feladat egy városvezetés számára, mint olyan dolgokban intézkedni, amelyek alapvetően és hosszú évtizedekre határozzák meg egy egész város életét?

MARTINI GÁBOR
2019. július 28.

CIVILEK GYŐRÉRT EGYESÜLET

One Response

  1. Zámbó József szerint:

    A beruházok pénztárcája vezérli az építkezéseket, az élhetöség, a jövö nem kerül a meggondolások
    központjába úgy látszik a mozgásokbol

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük