NÖVELNI, VAGY ÁTALAKÍTANI?
Avagy, mikor kapjuk vissza a városunkat?
Mindennapi életünket már jó ideje kíséri az a kínosan terhes jelenség, mely szerint minden akkor van rendben, ha az adott dologból minél többünk van. De mit lehet tenni, ezt látjuk, ezt halljuk nap mint nap; gyakorlatilag ebben nőttünk és növünk fel. Lehet az pénz, autó, gyerek, energia, négyzetméter, térkő, vagy gól; mindegy miről van szó. A lényeg, hogy sok legyen belőle. Tudatosságra hajlandó, vagy érzékeny embernek azonban ez az elmélet hamar el kezdhet sántítani.
Szerencsére, még ha elszigetelten is, de sokan vagyunk olyanok, akik nem dőlnek be a folyamatos növekedés illúziójának, mert tudják, hogy az teljesen természetellenes. A természetben olyan nincsen, hogy valami folyton csak nő és ez által fejlődik. Az igazi, átütő haladás képletében bizony benne van a megállás és a visszahúzódás is – ezt jobb, ha tudomásul vesszük. Hogy egy hétköznapi példával éljünk, vegyünk egy teljesen átlagos hazai lakást, amelyet fejleszteni szeretnénk, mert új családtaggal bővültünk. A szokásos gondolkodásmód valószínűleg kapásból oda lyukadna ki, hogy el kell költözni egy nagyobb lakásba, még hozzá azonnal. Viszont mi van, ha inkább megállunk egy pillanatra, és elgondolkozunk rajta, hogy vajon van-e olyan dolgunk, ami mára már szükségtelen? Ha van, akkor annak a helyére vajon elfér-e mondjuk egy új bútor? Illetve kell-e azonnal mindenféle új alkalmatosságot beszereznünk ahhoz, hogy mindenki valóban boldog lehessen?
Itt jön a képbe Győr városunk, ahol élünk. Vajon meddig lesz kielégítő válaszlépés a sávok számának növelése az évtizedek alatt kialakult közlekedési helyzetre? Vajon meddig kell újabb és újabb parkolóházakat építenünk – miközben parkokat nem építünk -, hogy a járműveink elférjenek? Vajon hány négyzetmétert kell még leburkolnunk, hogy a város végre igazán „élhető” lehessen? Vajon milyen messzire kell még kitolnunk városunk határait, hogy végre elismerően tekintsen ránk ország-világ?
Azt gondoljuk, az idő elérkezett, hogy elsősorban átalakítsunk, rendszerezzünk, gondolkodjunk, csak ne mindenáron növeljünk.
Érdemi változást már csak ez tud hozni, a többi a visszájára fog fordulni. Ha megnézzük Győr történelmét, nem egy olyan folyamatot láthatunk, amikor a nagy eszme, a növekedés később önmagát gáncsolta ki. Gyakorlatilag ennek a levét isszuk ma is talán főleg a közlekedésben. Ha nem változtatunk érdemben, azt a bizonyos levet nagy valószínűséggel utódaink is inni fogják. Új hullámot kell meglovagolnunk, mert amin most vagyunk, az leszálló ágban van. A jelenlegi gondolkodásmódunk gyakorlatilag már sehova sem vezet. Szervezzünk újra.
MARTINI GÁBOR
2019. július 11.
CIVILEK GYŐRÉRT EGYESÜLET