KORSZERŰ KÖZLEKEDÉSI KÖZPONT SZÜLETIK

Avagy mi lenne, ha Győr végre ledobhatná láncait, és a megfelelő irányba indulna?

Hogy mégis milyen láncokról van egyáltalán szó az évtizedek óta látszólag töretlenül fejlődő Győr esetében? Nos, olyanokról, melyekről mindenki tud, mégis úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Olyan láncok ezek, melyeket ironikus módon pont hogy a hirtelen, a gyors és a zabolázatlan növekedésnek köszönhetünk. A város saját magát börtönözi be, a saját maga rabjává válik.

Ahhoz, hogy a fentieket megértsük, nem szükséges túlzottan belemennünk a város történelmébe, elég csak nagy vonalakban átfutni azon a kialakult helyzet megértéséhez. Győrben hatalmas lehetőségek voltak mindig is, köszönhetően a földrajzának, a folyóknak. Aztán az iparosodással ehhez jött hozzá a szállítmányozás robbanásszerű fejlődése, gondolunk itt főleg a vasúthálózatra. Mellesleg Győr éppen félúton van két főváros, Budapest és Bécs között, így értelemszerűen az egyéb közlekedési hálózatokból sem maradhat ki. És a lényeg itt jön: ami ma nagy lehetőség, az holnapra már lehet, hogy csak egy nemkívánatos akadály.

Leegyszerűsítve az egészet: ami Győrt naggyá tette, az jelenleg a saját korlátja is egyben.

De mégis hogyan oldható fel a feszültség, mi lehet a megoldás kulcsa? Nem lepődnénk meg, ha gondolkodó és felelős embereket megkérdezve kivétel nélkül azt a választ kapnánk, hogy a valóban élhető városok jövőjét a tömegközlekedés forradalmi megváltoztatása és átalakítása jelenti. Ehhez viszont nem lehet elég, ha a jelenlegi szokások és keretek között gondolkodunk; bármilyen drámaian is hangzik, el kell gondolkodnunk, és bizony ki kell találnunk a jövőt! Aztán bátran és kitartóan haladni ebbe az irányba, és nem csüggedni, ha a mi életünkben már nem élvezhetjük a kész munka gyümölcsét.

A jövő valóban élhető Győrében a jelenlegi közlekedési csomópontunk – a vasútállomás és a vidéki buszpályaudvar – már elégtelennek fog bizonyulni. A meredek rész pedig most következik: ma persze megdöbbentően hangzik a legtöbbünk számára, de a vasútállomást át kell telepíteni egy kedvezőbb helyre. Ezzel együtt a városi és vidéki buszpályaudvart is, illetve az újonnan megjelenő közlekedési formákra is gondolni kell.

Egy szellős, átlátható, könnyed, és a természetet teljes mértékben tiszteletben tartó, azzal együttműködő közlekedési központot kell létrehozni.

Mindezt – és ezt most csak említésképpen – olyan magyar(!) építészeti stílusban volna érdemes tenni, mely nem csak városi, vagy országos szinten, de akár Európai mércével tekintve is jelképpé, példaértékűvé válhat.

Azoknak sem kell megijedni, akik úgy gondolják, hogy a mostani rendet felborítani nem szabad.

Mert a vasútállomás és a vidéki buszpályaudvar most van a legjobb helyen. Valóban, jelenleg ez így van, de csak jelenleg! Nézzük meg mi történt Győrrel és környékével az elmúlt akár csak 10 évben. Iszonyatos a növekedés, ezek után merjük azt gondolni, hogy a jelenlegi helyszín átalakítása elegendő lesz? Nézzük csak meg jobban. Az oda vezető utak szűkek, nem bővíthetőek, nem is szabadna bővíteni őket. Az ottani terület kicsi egy rohamosan növekvő település rugalmas ellátására. A Baross híd tovább nem alakítható, legfeljebb elbontható – ez még rémálmunkban se jöjjön elő. Új aluljárók létesítésére gyakorlatilag nincs hely. Lehetne még sorolni, de sajnos minden elgondolás oda vezet, hogy egy hosszútávon drága és megerőszakolt(!) megoldás születne.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a mai szigorúan vett Belváros a jövőben elmozdul, nem ott lesz, ahol ma tudjuk. Illetve a Belváros helyett használjuk inkább a Városközpont szót. Az új Városközpont tehát keleti irányba tevődik át, vagy tolódik el. Innen nézve a dolgot egészen más képet kapunk.

De akkor mi lesz a jelenlegi vasútállomás és buszpályaudvar sorsa? Ezek nyugodtan működhetnek tovább felújítva, korszerűsítve, funkciójukat valamelyest, vagy nagy részben átalakítva nagyjából jelenlegi léptékükben. Lehetnek akár nagyobb köztes közlekedési állomások is. (Erre nem egy példát látni mellesleg más nagyvárosokban, pl. Bécsben.)

Tisztában vagyunk azzal is, hogy a területek tulajdonviszonya meglehetősen összetett, de ez azért nem lehet akadály, mert végtére is ahogy a városrészek a város testrészei, ugyanúgy a városok az országé, és mi mindannyian egy egészséges országban, azaz testben szeretnénk élni. Közös érdekünk, hogy együttműködjünk olyan kérdésekben, melyek legalább évtizedekre meghatározzák sorsunkat. Meg kell haladnunk az egyéni érdekek mentén való gondolkodást.

Úgy tűnik tehát, hogy az akadály lehet lehetőség is, csak megfelelően kell elemezni a dolgokat, legfőképpen helyi lakosok bevonásával, akik jól ismerik a várost. Elismerjük, nem a megszokott terjedelmű beruházásról lenne ez esetben szó, de zárásként álljon itt egy kérdés: vajon egy újabb útpálya-szélesítés és „kényszer-híd”, illetve „muszáj-aluljáró”, vagy egy újrahangolt, összetett közlekedési rendszer fogja hosszútávon megfelelőbben szolgálni az embert a városban?

MARTINI GÁBOR
2019. június 23.

CIVILEK GYŐRÉRT EGYESÜLET